Ugyanakkor nem rejtették el aggodalmukat sem, hiszen egy ilyen átmenet sok súrlódást okozhat egy olyan szektorban, amely hagyományosan nem volt túl fogékony a változásra. Felmerült a kérdés is, hogy vajon elfogadják-e a rendeletet még az 2024-es júniusi európai parlamenti választások előtt. Azonban egy decemberi megállapodás fényében megnyugtatóan alakultak a dolgok: a rendelet végül zöld utat kapott a tervezett menetrend szerint, párhuzamosan a környezetbarát tervezésről szóló EU-s irányelvvel (ESPR). Ez a megegyezés reményt ad az iparnak arra, hogy a változásokat fokozatosan, átgondoltan vezetik be, és lehetőséget teremtenek az új lehetőségek kiaknázására és az ágazat fejlődésére.

Egy kívülállót meglephet az új EU-s rendelet által okozott zűrzavar hiszen az építési piacot 2011 óta egyetlen rendelet szabályozza, mely a ’80-as évek vége óta hatályos termékirányelvet váltotta fel. A mostani rendelet azonban több, mint az előző frissítése és ez aggaszthatja az építőipar szereplőit - az alábbi kérdések merülhetnek fel:

Ha egy termékgyártó minden szempontból megfelel a jelenlegi rendeletnek, kell-e bármit is tennie, hogy megfeleljen az újnak?

Az aktuális rendelet szerint a gyártó felelősséget vállal terméke biztonságáért és hatékonyságáért, míg az EU engedélyezi annak értékesítését az egész gazdasági térségben. Az új rendelet ezt az elvet fenntartja, azonban kibővíti a gyártó felelősségét a termékek környezeti hatására is. Ez azt jelenti, hogy a gyártónak továbbra is felelősséget kell vállalnia a termék szerkezeti ellenállásáért, tűzreakciójáért, hő- és hangszigeteléséért, valamint mostantól a környezeti lábnyomáért is. Az átállás fokozata attól függ, hogy a gyártó mennyire mélyrehatóan vizsgálta meg termékportfóliójának környezeti hatásait. Mivel az EU még nem dolgozott ki egységes módszert az épületek környezeti lábnyomának számítására, nem tud még szigorú követelményeket és határidőket meghatározni a gyártók számára a CE-jelölésre vonatkozóan, amely igazolja a termék megfelelőségét az uniós szabványoknak.

Eddig egy építőanyag újrafelhasználása nagyon bonyolult vagy szinte lehetetlen volt. Ezután könnyebb lesz?

Igen is meg nem is. Elvileg mostantól az építkezésekről visszanyert termékek jogilag  felhasználhatóak lesznek. Ez egyértelműen előrelépés a régi rendelethez képest, amely abból a feltételezésből indult ki, hogy az építkezésen elfogyasztott összes termék gyárból származik, és ezért van egy nyomon követhető gyártó, aki vállalta a felelősséget. Ennek ellenére a jelenlegi tervezetben az áll, hogy az újrafelhasznált anyagokra ugyanúgy vonatkozik az új rendelet, mint a gyárból származó anyagokra. Vagyis ugyanazoknak a kötelezettségeknek kell eleget tenniük, és versenyelőnyük lesz a kisebb környezetvédelmi hatásuk miatt.  A régi rendelet nem rótt kötelezettséget a tervezőre, sőt segítette és átláthatóbbá tette a termékkínálatot, kiemelte a termék hatékonyságát és biztosította a gyártók felelősségét.

Ez megmarad az új rendeletben?

Igen, de míg a régi rendelet az épületet biztonságosabbá tevő építési anyagok használatát ösztönözte, az új szerint fenntarthatóbbá is kell tenni az épületet. Tehát míg korábban a tervező a klasszikus szerkezeti, szigetelő- vagy biztonsági jellemzők mátrixa alapján döntött, most egy nagyobb mátrixszal kell dolgoznia, olyan extra paraméterekkel mint a károsanyag-kibocsátás, a hulladék vagy a beágyazott energia. Ezen adatfolyamok kezelése nem lesz egyszerű, de az új ún. „digitális termékútlevelek” megkönnyítik majd a projekttervezők és projektvezetők számára a termékinformáció digitális feldolgozását. Ennek ellenére megnövekedhet az építészirodák leterheltsége. Akár egy új szakma is születhet, amelyben a környezetvédelmi szakértőknek ugyanolyan fontos szerep juthat, mint a szerkezettervezőknek vagy a tájtervezőknek. Ahogyan a nagy irodákban külön szakemberek foglalkoznak a különböző területekkel, úgy valószínűleg általánossá válik az, hogy a kisebb cégek is alkalmazzanak ilyen szakértőket. Ez a képesség lehet az, amelyre egyre nagyobb igény mutatkozik a jövőben.

Az új rendelet érinti az építési folyamatban részt vevő technikai szereplőket is. Kell-e aggódnia egy befektetőnek?

Ne szépítsük: az új rendelet a projekt előkészítési költségeit növelheti. Az előírások szerint minden építőanyagot a környezeti hatásmátrixával együtt kell forgalomba hozni, így a jövőbeni építési szabályzat megköveteli, hogy minden projekthez rendelkezésre álljon saját „környezeti hatásértéke”. Ennek a lábnyomnak a kiszámítása további költségeket jelent, még a digitális teljesítésigazolás és a digitális termékútlevél bevezetése ellenére is. Elképzelhető, hogy ahogy most is a fejlesztő kérheti a tervezőt a projekt újragondolására a költségek korrigálása érdekében, úgy lesznek, akik a fenntarthatósági tényezők bevonására kötelezik az építészeti irodákat.

Cserébe az új rendelet hozzájárul majd ahhoz, hogy az építőipar környezetbarátabb és digitálisabb iparággá váljon, és vonzóbb legyen a befektetők számára. Főleg, ha a társadalmilag felelős befektetések gyorsan elterjednek és az ESG kritériumok nemcsak elméleti síkon léteznek majd.

Eredeti cikk: Josep R Fontana; María Bento (IteC, az Euroconstruct spanyol tagintézete) https://www.euroconstruct.org/news/2024_02_es/

Magyar verzió: Buildecon, az Euroconstruct magyar tagintézete
Fotó: OpenArt.ai