Már közel egy évszázada ismert, hogy bizonyos beton adalékanyagok és az oldott alkáliák között lassan, akár évtizedekig észrevétlenül lezajló kémiai folyamatok eredményeként a betonszerkezet menthetetlenül tönkremehet. A reakció folyamatát, előidéző körülményeit és vizsgálati módszereit mutatjuk be Szabó Katalin Dorottya és Radnai Gábor cikkében, a Beton újság hasábjain.
A repedezettséget okozó folyamatot kezdetben nem tudták megkülönböztetni a beton normális szilárdulása során tapasztalható jelenségektől. A kémiai reakció alapjait csak az 1950-es években kezdték el feltárni részleteiben (Powers–Steinour, 1955), de még napjainkban is kutatják és pontosítják a folyamatot.
Az általánosan elfogadott definíció szerint az alkáli-szilikát reakciót (ASR) a beton pórusvizében oldott, ionos állapotban lévő alkálifém-hidroxidok, valamint a beton adalékanyagában jelenlévő reaktív szilikát, illetve SiO2-fázisok közötti térfogatnövekedéssel járó, komplex kémiai reakciók okozzák, amennyiben kritikus mennyiségű reaktív ásványfázis, effektíven magas alkáliakoncentráció és a reakció szempontjából hatékony vízmennyiség egyidejűleg van jelen. A térfogatnövekedés olyan mértékű nyomást okozhat, amely megrepesztheti magát a szemcsét, és az azt körbevevő cementkövet is. Több ilyen szemcséből kiinduló repedés pedig olyan hálózatot képes alkotni, amely az egész betonszerkezet tönkremenetelét okozhatja.
A teljes cikk a Beton újság 2020. decemberi számában, online itt olvasható.
Kép: Werner et al. 2015
