A bécsi St. Georgenberg külső kerületében a római-katolikus Szentháromság-templomot turisták ritkán látogatják és többnyire az útikalauzok, népszerű programajánlók sem említik, pedig a Fritz Wotruba (1907-1975) bécsi szobrász által létrehozott templom a város egyik legemlékezetesebb épülete. A hatvanas évekre jellemző templomépítészettel – például Gottfried Böhm Neviges-i Marien dómjával – ellentétben a Wotruba-templomot inkább építészeti szoborként képzelték el. Az eredetileg márvánnyal tervezett karmelita kolostortemplom modelljeit és későbbi terveit Wotruba a hatvanas évek közepén Gerhard Mayr bécsi építésszel közösen készítette el.

Wotruba alapvetően ateistának tartotta magát, de szavait idézve „ellenállhatatlan vágyat" érzett, hogy egyszer olyan anyaggal dolgozzon, amivel a tömeg és a dimenziók korlátozása pusztán a látásmódtól, képzelettől függ. Az új kolostor megalapítása 1969-ben meghiúsult, így az épület megvalósítására is várni kellett. A templomot végül hét évvel később szentelték fel.

A „brutalizmus" fogalmát Wotruba temploma a nyers látszóbeton-szerkezetében és kialakításában hűen tükrözi: külső falai nyers betontömbökből állnak, amelyek közül a legmagasabb több mint 13 méteres. A fény a tömbök közötti, üveggel fedett felületeken áramlik be a templomba. A kezeletlen betonfelületek rendkívül jó állapotban maradtak fenn, komplexebb felújításra eddig nem volt szükség, bár a vízelvezetés és a vízszigetelés kivitelezése csak most történt meg. Az időjárás viszontagságai által okozott károk szintén elenyészőek, mivel az 1,8 és 141 tonna közötti súlyú tömbök nagyon kevés korrózióra hajlamos kötőanyagot tartalmaznak. A rozsdamentes acélprofilok közül néhányat ki kellett javítani régebben, és pár évvel ezelőtt a tetőtömítést is kicserélték.

A templom átépítésének részleteit itt olvashatja tovább!

Forrás: Építészfórum
Fotó: Michael Baumgartner KiTo