Az ipari termelés során a cement előállításához használt anyagok jelentős mértékben csökkenthetik az alapanyagok CO2-kibocsátását, ahogy azt a kelet-német Szász-Anhalt Egyetem, Halle-Wittenbergből származó kutatók egy csoportja állítja. A mészkő alapú cementgyártás az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának az egyik legnagyobb és leggyorsabban növekvő forrása a világon. A mészkő azonban helyettesíthető kaolin vagy alumínium termelésből visszamaradt anyaggal, ami nagyban csökkenti az eljárás CO2-intenzitását, a keletkező anyag tulajdonságainak veszélyeztetése nélkül. „Nem igazán szeretem azt a kifejezést, hogy ipari hulladék. Ezek inkább valójában ipari maradékanyagok, amelyek hatékonyan újra felhasználhatók” – mondta a kutató Herbert Pöllmann. Mivel azonban az ipari maradékanyagok mennyisége nem elegendő a cement iránti globális keresletre, a kutatók további alternatívákat keresnek, mint amilyen például a vulkáni hamuk, amelyek alkalmasak lehetnek az építőipari termelés éghajlatra gyakorolt hatásának csökkentésére.
Több ipari folyamat éghajlatra gyakorolt hatásának csökkentése a kibocsátások csökkentésének egyik legnagyobb kihívása, és még mindig intenzív kutatást igényel, hogy alacsony széndioxid-kibocsátású megoldásokat találjanak, amelyeket a Német Környezeti Minisztérium támogat anyagilag. Azonban sajnálatos, hogy az új technológiákat nem alkalmazzák a vállalatok, mert a jelenlegi szabályozási keretek nem kínálnak életképes üzleti modelleket ezekhez. Angel Merkel kancellár és a környezetvédelmi miniszter Svenja Schulze azt mondta, hogy a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás (CCS) technológiát lenne érdemes használni alternatívaként, annak érdekében, hogy ellensúlyozza a kibocsátásokat olyan területeken, ahol egy átfogó csökkentést nehéz elérni. A CCS-ről folytatott vitát azonban Németországban már rég befejezték, annak köszönhetően, hogy az eljárást széles körben ellenezték, mivel a szén-dioxidot a földalatti tárolókban tömörítették volna.
Forrás: Clean Energie Wire
